Szervezet közlemény

George Taylor Nasonban, Decaturba és Malcolm Citybe is ellátogatott

Folytatódik a kampány, ennek érdekében a Clark megyei Nasonba utazott George Taylor. Délelőtt találkozott a konzervatív kampánycsapatával, akikkel személyesen találkozott, és újságírók jelenlétében egy rövid, 15 perces beszédet intézett hozzájuk. „Clarkról azt mondják, hogy egy kékgalléros megye, ennek ellenére az Önök segítségével 16 ezer reformpárti szavazót regisztráltattunk, többet, mint amennyit a progresszívak, és ezt Önöknek köszönhetem. Köszönöm az egész párt nevében!” Fontosnak tartotta elmondani, hogy egy olyan kemény kampányra készül a megyében, amellyel sikerül legyőzni a progresszívakat minden szinten. „Kemény közelharcra készülök, minden clarki szavazatért keményen meg fogok küzdeni, nem fogom engedni, hogy Underwoodék győzzenek.” Véleménye szerint minden felmérés ellenére a Reform Párt nyeri meg a választást, „hiszen a választók tudják és érzik, hogy mi képviseljük a józanságot.”

Délután ellátogatott a helyi idősek otthonában, ahol találkozott a szépkorúakkal, és elbeszélgetett velük a helyzetükről, hogy miként képzelik el az ország jövőjét. Mintegy két órán keresztül beszélgetett velük, majd sajtótájékoztatót tartott, ahol az élményeit és nyugdíjaspolitikáját osztotta meg az elnökjelölt. „Nagyon sok energia lakozik még az idősekben, akiknek a tapasztalata és bölcsessége felbecsülhetetlen a számunkra és a nemzet boldogulása számára.” Beszédében kitért arra, hogy milyen politikát képviselne elnökként a nyugdíjasokkal szemben. „Akik az amerikai kormány szolgálatában dolgoztak, természetesen állami nyugdíjat fognak kapni, és akik a magánszférában dolgoztak, létrehozzuk a saját nyugdíjpénztárainkat, és az a biztosító, akihez épp most tartoznak, az átutalja a számunkra ezt az összeget, amelyet innentől kezdve belföldről fogunk átutalni. Ezenkívül azt is állíthatom, hogy nem fogunk senkinek a nyugdíjbefizetéseiből bármit is elvenni, nem fogjuk csökkenteni az állami nyugdíjakat sem.”

Este már Decaturban volt, ahol 19 órától mintegy háromezer ember előtt beszélt politikai terveiről, a jövőről, és kifejezetten fontosnak érezte, hogy külpolitikai terveiről beszéljen. „Nagyon fontos, hogy kiemeljem, az ország diplomáciai kapcsolatait el kell mélyíteni a Karib-térség államaival, fel kell építenünk egy nagyszerű kapcsolatot Kubával, Honduras-szal, vagy éppen Mexikóval. Ki kell építenünk a megfelelő kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat is ezen államokkal, ugyanakkor azokkal az országokkal, amelyeket a fasizmus és a nácizmus bűnébe esett vezetők irányítanak, megszakítunk minden kapcsolatot, idesorolom Perón Argentínáját. Nem vagyok hajlandó olyan ország vezetőjével találkozni, aki előszeretettel hódol a világ legpusztítóbb ideológiájának.” Azt is elmondta, hogy az Egyesült Államokkal „őszinte és baráti viszonyt” szeretne kiépíteni, de elsődlegesnek tartja Cironia „alkotmányos és gazdasági függetlenségét.”

Másnap reggel ellátogatott az egyik helyi gimnáziumba, ahol másfél órán keresztül beszélgetett tanárokkal és diákokkal, akiket arról faggatott, hogy érzik magukat ebben az iskolában, ami egy alapítványi iskola. Nagyon elégedett volt, mert sok középosztálybeli diákkal találkozott, akiknek már kiforrott politikai elképzeléseik vannak. Ezt fontosnak tartja, hiszen ők adják a következő politizáló generációt az országnak. A látogatás után sajtótájékoztatót tartott a helyi kampányközpontjában, ahol a benyomásairól beszélt. „Nagyon jó volt találkozni azokkal a hallgatókkal, akik itt tanulnak, itt élik az életüket. A látogatás megerősített abban, hogy az oktatás szervezésében nagyon szerepet kapjanak a megyék, és abban is, hogy fennmaradjon a szabad iskolaválasztás joga, ezekhez a fundamentumokhoz igencsak ragaszkodom.” Elmondta, hogy elnöksége alatt az oktatás kiemelt fontosságú üggyé válna, és ennek az állami költségvetésből való részesedése is magas lenne.

Délután Malcolm Citybe utazott, ahol meglátogatott egy helyi gyárat, amely állati bőröket dolgoz fel, és ebből ruházati és háztartási eszközöket, illetve hasonló dolgokat gyártanak. A politikus végigjárta az egyes egységeket, kérdéseket tette fel, és a munkásokkal is beszélgetett. Mint kiderült, a munkások jól érzik magukat, de folyamatosan attól félnek, hogy rosszabb gazdasági mutatók érkeznek, amiért a cég vezetése leépítéseket fog előirányozni. George elmondta, hogy győzelme esetén erre nem kerül sor, hiszen programjában kiemelt fontossággal van jelen a vállalatok támogatása. A rendezvény után sajtótájékoztatón mondta el, hogy számára fontosak a munkások, és támogatja a munkásjogok megerősítését. „Támogatom a ciron munkásokat, támogatom a sztrájkjog megtartását, támogatom, hogy a szakszervezetek működjenek. ezenfelül támogatom azt is, hogy egy önálló, ciron illetőségű társadalombiztosítási rendszer jöjjön létre, amelyben hangsúlyos elemet kap a balesetbiztosítás is.”

Este Malcolm City sportpályáján tartott beszédet George Taylor, amelyet erre célra átalakítottak. A Reform Párt jelöltje kiemelte, hogy fontosnak tartja, hogy olyan gazdaságpolitikát folytasson a kormányzat, amely tiszteletben tartja a ciron emberek érdekeit. „Elnökként én az Önök érdekeit fogom képviselni, hiába mond mást az ellenfelem. Frank Underwood nagyon farizeus, aki folyamatosan azzal támad, hogy a vállalatok és a bankárok jelöltje vagyok. Ő mondja, miközben suttyomban dollárezreket kap liberális vállalkozóktól és liberális bankároktól, a Fejlődésért Szövetségen keresztül. Ed Glover szintén farizeus, aki szerint idegen tőke támogat minket: Thomas Dewey barátom és David Ben-Gurion pénzzel töm minket, ami nem igaz. Persze azt elfelejti megemlíteni, hogy ők készséggel elfogadták Eleanor Roosevelt elnöki özvegy támogatását, aki szintén külföldi, amerikai állampolgár. Miről beszélünk, Barátaim?” Programjának középpontjában egy olyan iparfejlesztés áll, amellyel „jól járnak a dolgozók, jól járnak a vállalkozók, jól jár a kormányzat is. Nem igazak azok a vádak a progresszívak részéről, hogy mi nem vagyunk nyitottak az Önök gondjaira, illetve, hogy én vagyok az, aki leginkább érzéketlen az Önök gondjaira. Én igenis nyitott vagyok Önök felé, ezért is gondolom azt, hogy a ciron munkásság része a mi középosztályunknak, mert minden nap hozzátesz valamit országunkhoz, amiért köszönettel tartozunk.”